Van olyan dolog, amin keresztül mentél de még mindig nem hissed el, hogy megtörtént?

Ruki: Szellem voltam

Uruha: Kirúgtak a livehoseból mert senki nem jot el megnézni a zenekart.

Aoi: A menedzserünk viselkedése (Sakai)

Reita: Ott lenni, ahol most vagyok.

Kai: Miért vesztem el mindig a cuccaimat? Ez szörnyű!

Ruki: Én válogatós vagyok a szerelmi dologban, mint a legtöbb ember.

Reita: Benned egyensúlyban van az “elég rossz” érzése.

Ruki: EEh! *Mi?*

Reita: Úgy értem, Ruki valószínűleg nem tud konzultálni. Én tudok.

Uruha: Ruki esetében, képes arra, hogy bevegye. De Reita esetében, ez több, mint “Ez fog kijönni. Rendben”

Ruki: Igen, ezért ebben az esetben, az egyik, hogy jobban beleadom a szívemet, ugye? Ugye?

Kai: . . . . . .

Ruki: Mondjad! (nevet)

Kai: Mit mondjak? (nevet)

Reita: Én akarok a pozitív személy lenni!

--Reita ösztönözni akarja az embereket. Ruki pedig meg akarja érteni őket.

Ruki: Igen, igen, szeretném, ha szimpatikusnak találnának.

Reita: Ha nem akarsz bátorítást, akkor ne gyere és mondd nekem. De ha ösztönzést szeretnél, akkor hozzám bármikor jöhetsz.

--Ez a tag szerelmes ugye?

Kai: Ha egy ember kínos helyzetbe kerül, a többi négy tag mindent bevet, hogy segíteni tudjon.

Ruki: Ha engem megvertek (képletesen), azt hiszem, Uruha és Aoi mindig segítettek nekem.

Kai: Én miért nem vagyok benne?

Reita: Például, ha valaki közel volt hozzá, hogy lessen a szakadékról (azt hiszem, ezt is csak képletesen) megpróbálom megmenteni, mégha az életemet kockáztatnám is. Akkor is segíteni próbáltam, mikor emiatt problámás helyzetbe kerültem.

Ruki: Neked tényleg elég nagy szád van…

Uruha: Ruki annak a típusnak tűnik, aki félúton feladja és hazamegy.

Ruki: nem, ez nem nem nem történhet meg. (nevet)

Reita: H valaki vásárolna titokban lotto szelvényt, és nyerne, lefogadom, azok, akik egyáltalán nem mondanák el, Ruki és Kai lenne.

Kai: Miért én? Én…. nem mondanám el.

Mindenki: Gahahahahahaha!

Kai: nem, ez baj! Nem azért, sok külömböző módon seretném felhasználni.

Uruha: Én is.

--Reita, ha megnyernéd a lottót, mit csinálnál?

Reita: Én nem buknék le, azt mondanám: “Hé, srácok! Jobb, ha nem mondjátok el senkinek!” Aztán adnék $200,000 (20000000 yen)-t.

Mindenki: Te hazug!

Reita: Nos, és adnék legalább  $200 (20000 yen)-t.

Mindenki: Ez kevés!

--(nevet) Szóval, mindezek után, kérlek küldjetek nekünk szeretetet a Gazettetől.

Aoi: Mivel idáig szerettétek a Gazettet, a Gazette is szeret titeket. A rajongók nagyon sokat jelentenek nekem. Jó dolgokat szeretnénk mutatni, a zenénket és a koncertjeinket. És úgy gondolom, ezzel örömet okozunk nektek is és nekünk is.

"Uhyo-!"

Mit éreztek a koncertek utáni napon? Ilyenkor felszabadultak vagytok?

Reita: A turné utolsó koncertje utáni napon, ha van egy off, olyan "Uhyo-!" érzés.
Aoi: Mi? Én a concert utáni napon levertnek érzem magma. Ez szomorú.
Ruki: A concert utáni napon nem tudom, mit tegyek.
Reita: A következő napon úgy érzem, mintha feloszlottunk volna.
Mindenki: AHAHAHAHAHAHAHA!
Reita: Minden nap találkozok a rajongókkal. Minden nap a tagokkal voltam és a személyzettel. Így a következő napon, mikor egyedül voltam, azon gondolkoztam ‘Már mindeni elfelejtett…?’
Uruha: Hé, ez az ellentéte annak, amit az előbb mondtál. Az előbb azt mondtad “Uhyo-!”.
Mindenki: DAHAHAHAHAHAHAHA!
Ruki: Ez csak véletlen volt. 
Reita: Ez rossz! Nekem is ugyanaz a szomorú érzésem lesz.
Ruki: Oh,"Uhyo-"-val.
Reita: Ez azt jelenti, hogy csak most kezdtem.
 Uruha: Az ötleteid túl gyorsan jönnek.
 Aoi: Ezeken a napokon nem használod gyakran az “Uhyo”-t. [nevet*]
Reita: Nem sikerült…

 [nevet] Oké, mit éreztek, miután végeztetek egy felvétellel? 

Aoi: Számomra az az érzés, amikor a legnagyobb szabadságot érzem.
Reita: Uhyo-?
Aoi: Pu! (japánul ez a nevetés kezdete) Ez nem Uhyo-. [nevet]
Uruha: Például, amikor kész egy PV, ugyanaz mint az “Uhyo-!"
Kai: Elkezdek gondolkodni, hogy mi mindent kell még megtennem. Ez a fajta érzés is.
Ruki: Akkor érzek ilyet, amikor végeztem egy dalszöveg írással. Az az érzés, amikor elhagyja a kezemet az izgága érzés. [nevet]
Kai: A sikerélmény nagyon pihentető érzés.
Aoi: Ja, mint amikor haza érek busszal.

 Busszal hazamenni valószínűleg “Uhyo-!” 

Mindenki: BUWAHAHAHAHA!
Reita: Igen az! [nagyot bólint] 

Interjú Rukival

A the GazettE mostani turnéja, a “VENOMOUS CELL”. Október óta 20 koncertjük volt. Ők minden bizonnyal egy állandóan elfoglalt zenekar, de úgy tűnic, Rukinak most van egy kis ideje.

 Ruki: Muku…Úgy tűnik, elaludtam, miközben a dal készült… De valami nagyon szép jött létre.

 Dal? Ez mit jelent? Nézzük csak, [olvas…]

Ruki: Ez a turné 18. előadása. Nara-nak vége. The Nara Centennial Hall egy nagyon titokzatos hely. Majd vissza jövünk.
Kaolu Asanuma (Stylist): Mielőtt észbe kaptam, a GazettEnek már 18 koncertje volt a turné folyamán. valahogy ez nagyon gyors volt, egyre közeledik a turné vége. Holnap lesz egy egész napod az utazásra, úgyhogy ezúttal nyugodtabban tudod tölteni.
RUKI: Nyugodj meg, fogok még jönni. [nevet]

Ha véget ér a turné, nem érzel egyfajta magányosságot? És így tovább…

Ruki: Jó reggelt. Irány a 19. concert Yamagatába.
Hishinuma Masato (Stylist): A dal, ami megjelent a honlapon, egyszerűen túl jó.
Ruki: Örülök, hogy tetszik. A többi rajtad múlik.

Lehet, hogy a dal máshoz szól? Valaki másnak, mint a GazettE?

 Hishinuma: Nem tudom tartan a fejemet. (=Folyamatosan meg kell hajolnom neked)
Ruki: Ha van valami, csak mondd. (^_-)
RT: A “Deep-End OFFICIAL SE” után Ruki készen áll a feltöltődésre. Kicsit legyetek türelemmel.

Tessék! RUKI nem csak a honlapot tervezi, hanem zenét is ír!Ha vetünk rá egy pillantást, láthatjuk ott a keze nyomát! Kérjük, várjatok! Nemsokára új dalokat kaptok! (^_-)