—Tudnál többet mondani a 2009-es, december 24.-ei Last Live-ről a Tokyo Big Sight-ban?
Most, az új évben (2010) úgy tűnik, hogy régen volt, de akkor nagyon izgatottak voltunk mindannyian. A hely és a speciális készletek listája miatt az egész (a koncert) furcsának hatott.
— Gondoltam is. Nagyon izgalmas lehetett látni, hogy a terem tele van.
Szeretném, ha a The GazettE továbbra is olyan banda lenne, ami megadja az izgalmat a fanoknak.
— Bár a terem nagy volt, én mindannyitokat szerettem volna látni, kicsiknek tűntetek (messze voltatok), így én a kivetítőt néztem (a színpad oldalán, amelyik azt mutatta, hogyan játszik a banda). [nevet]
Ezen nem lehetett segíteni [nevet]. Mind az ötünket forgatták ugyan abban az időben. Mivel a csarnok nagy volt, így feltételeztük, hogy hátulról nem lehet látni majd a színpadot, így kivetítők szükségesek. Először használtuk az egyidejű képernyőt (minden tag látszik).
Az első dal a Filth in the beauty volt és van ennek egy vicces sztorija. [nevet] Később, mikor néztük a DVD-n az előadást, történt valami. Az egyidejű képernyőn már az intrót (a dalét) kellett volna játszanunk, de a zene helyett csak zajt hallottunk, mikor a ‘ melodyA’ (a versszak eleje) részhez értünk. Mi kérdeztük, hogy „Mi ez a hirtelen váltás mindenben?”
Megoldottuk ezt később, de akkor, amikor mindenki a fejét rázta az intró alatt, nem lehetett észrevenni a kivetítőn, és mikor felemeltük a fejünk a ‘melody A’ résznél, csak egy pontnak látszódott. [nevet]
— [nevet] Ez bizonyítja, hogy fontos visszanézni az előadást, nem de? [nevet] Gyakran nézitek vissza magatokat az előadások után?
Um… Ha van rá lehetőségem, én gyakran megteszem, de mikor nézem az előadás után, én mindig ezt gondolom: Meg tudnám jobban is csinálni? Szerintem fontos az önkritika. Mert ha elégedett vagy, akkor már semmi értelme. Szükséged van rá, hogy úgy érezd, tudod jobban is, különben nem visz téged semmi előre. De mikor néha visszanézem a régi klipeket, látom, hogy nem voltam olyan fáradt, hisz fiatalabb is voltam. Ezek jó anyagok arra, hogy meg tudjam magam figyelni.
— Hasznunkra válik vagy pedig elveszítjük, nem de?
Igen. A múltban volt olyan idő, mikor csak az előadásokért éltem, mert azok mókásak és volt olyan is, mikor nagyon odafigyeltem a megjelenésemre a koncerteken, mikor játszottam. Nem gondolom, hogy vissza kéne mennem azokba az időkbe, de voltak jó dolgok a fellépésekben, azokban az időkben.
— Mikor felléptél, azért tetted, mert az mókás?
Valószínűleg ez az alatt az egy év, mióta az új kiadónál vagyunk, változás történt. Azelőtt nem éreztem, hogy nyomást gyakorolna rám egy felvétel elkészítése.
— Mi van a megvilágítással és a hanggal?
Erről soha nem gondolkoztam el igazán. Szerettem volna a próba alatt, ha piros lámpák világítanának a dal alatt. Mikor mi először mentünk be a kiadóhoz, két emberrel találkoztunk és a menedzser megkérdezte az előadás után, hogy milyen dallista lesz másnapra. Abban az időben én mellékesen úgy gondoltam, majd eldöntjük aznap [nevet]. A menedzserünk meg volt döbbenve és meghátrált. Így megszakítás nélkül összeállítottuk a listát és a próbák simán haladtak, ez azt jelentette, hogy a tervezés jobban ment! Ez mutatja, milyen volt a GazettE eleinte. [nevet]
— Gyerekként, mikor egyre több tapasztalatot nyersz, és elkezdesz egyre többször mélyebben gondolkodni, abbahagyod, hogy csak úgy beleugrasz a dolgokba, ugye? Ha van benned félelem a tapasztalatokkal (kudarcokkal) szemben, akkor megtanulsz habozóbb lenni.
Igen, ez szintén igaz. Olyan, mintha egyre gyávábbá válnál. Azért igazság szerint, én elég rémült voltam Tokyo Big Sight előtt.
— Rémült voltál?
Igen. Beraktunk néhány régi dalt az előadásba, amit általában nem teszünk, és tény, hogy Szenteste, amit éreztem, hogy ennek különösen különlegesnek kell lennie, az volt, hogy féltem és ezt nem szoktam tapasztalni.
Azt gondoltam, hogy jó lenne, ha a fanok régi dalokat is hallanának, de ezek képanyagait régebben kibocsátották, így az emberek azt gondolják, hogy jobb lenne, ha nem érintkeznének a régi dalokkal és inkább hagynák őket… vagy lehet, hogy jobb volt, mikor azokat játszottuk… folyton ezen gondolkodtam. Tulajdonképpen, az első dal, amit készítettünk ’Zakuro gata no yuutsu’ (hajdan, 2004 júliusában bocsátottunk ki), és próba alatt megpróbáltuk megváltoztatni az elrendezés részeit, de mikor ezt csináltuk, így gondoltuk: „Hagyjunk el ezt-azt. Ez a dal most nem pont olyan, mint amilyen mi.” Így elhagytunk pár dolgot.
— Örülök, hogy azt gondoltátok, ez így nem a ti dalotok. A rajongók biztosan nagyon boldogak voltak azokért a szavakért.
Mert ez tényleg nem olyan, mint mi, kellett valami, ami olyan, amit megszoktunk (a fanokkal).
Figyelj, van, mikor régi dalokat játszunk, bár kinézetre változunk, de máskülönben hogyan tudnánk javulni, mivel mi mindig a maximumra törekszünk, és szerintem a régi dalokkal ez kicsit változatosabb. A daloknak van jelentésük. Ha elmegyek egy olyan bandát megnézni, amit szeretek és a régi dalokat játsszák,akkor az eredetit szeretném hallani!
Ez az, amit a zene tesz. A régi dalok az emlékek részévé válnak. Nem gondolod, hogy az emlékeid a tényleges események idején még szebbé válnak? Ezért a dalokkal való kapcsolatban, azok a benyomások, amiket csináltak, szintén átváltoznak valami szebbé és az emlékekben élnek. Szerintem nem szabadna összetörnünk ezeket az emlékeket. A tény, hogy az én emlékeim is szebbek lettek [nevet]. Emlékeket megmenteni fontosabb (szépség vagy élvezet tekintetében), mint az, hogy a dolgok hogyan voltak ténylegesen. Legalábbis én ezt gondolom…
— Ahahaha! Ez úgy hangzott, mintha egy fáradt öregember mondta volna, akitől már elszívták az energiáját. [nevet] Azt gondolom, hogy ez az ötlet (gondolta) jobban megtalálható a fiúkban, mint a lányokban. A lányok jóval valószerűbbek, bár vannak olyan emlékeik, amik szebbé váltak, ám képesek arra, hogy lepecsételjék és teljesen megfeledkezzenek róluk.
Ez olyan szomorúúú! [nevet] De igaz, az én szemszögemből a lányok reálisabbak. De akkor megint a fiúk a hülyébbek. [nevet] Nos, nem hülyék, csak egyszerű gondolkodásúak. [nevet] A lányok szörnyűek! [nevet]
— Lehet, hogy vannak olyan lányok ott kint, akik azt mondják, hogy ők is egyszerűbb gondolkodásúak.
Ez igaz [nevet]. De a lányok erősek (érzelmileg), nem igaz? [nevet]
— Ez erős volt, de szerintem a GazettE fanok különösen erősek. Mint a Tokyo Big Sight-nál, igazán megmutatták ezt! Komolyan olyan volt, mint egy csatahelyszín!
Én is így gondolom. Látható volt a színpadról, én meg azt gondoltam: wow. Se igazából ez nagyon boldoggá tett engem. Bár az rossz lenne, ha valakit megsebeznének és biztos vagyok benne, hogy ez rengeteg munkát adna a biztonsági őröknek, de míg meg vagy róla győződve, hogy senkit nem sebeznek meg és nem okozol bajt a körülötted lévő embernek, azt gondolom, hogy ezzel nincs semmi baj. Azt szeretném, hogy a rajongók jól érezzék magukat. Amíg meg tudod tartani a békét, nem gondolom azt, hogy bármiféle probléma lehet, ha elhagyod egy kis időre a helyedet. Az első számú prioritás az, hogy jól érezd magad.
— Mikor a GazettE fanokat nézem, azt gondolom, hogy szerencsések, hisz magkapták a lehetőséget, hogy élvezzék az életüket. Ez arra késztet engem, hogy azt gondoljam, ha jól érzik magukat, akkor azok a drága jegyárak nem is olyan drágák (hisz megéri).
Ahahaha! Drága jegyek? [nevet] Sokat kell spórolniuk, hogy megvegyék, nem? Én csak azt szeretném, hogy jól érezzék magukat egész idő alatt (koncert alatt). Ezt észben tartom, mikor összerakjuk a dalok listáját. Nem tudtam megvárni, hogy láthassam a reakciójukat a Zakuro gata no yuutsu miatt.
Miközben azt mondtam, hogy „Rudolf a piros orrú rénszarvas!”, lefogadom, hogy meglepődtek! [nevet]
[*Az első ráadás alatt Kai és Reita ritmuskészlete után Uruha és Aoi csatlakoztak hozzájuk, hogy megcsinálják Rudolf, a piros orrú rénszarvas egy előadását, mert karácsony estéje volt!]
— Az vicces volt, mikor mondta Ruki a MC-jében, hogy Rudolf a piros rénszarvas – pirossá változtatta az egész rénszarvast! [nevet]
Ő, bizony! [nevet] Ez az amit ő nem vesz semmibe! [nevet] Lehet, hogy úgy játszunk majd, mint egy banda, ami nem tudja, mit tesz, de az a Gazette, ez lennénk mi. [nevet] Merevek lettünk, de valami arra késztet, hogy boldoggá tegyük a rajongókat. De komolyan, mi valószínűleg nem fogunk dolgokat megtenni újra. Két nappal az előadás előtt Uruha azt mondta: „Komolyan piros orrú rénszarvast csinálunk?”, de ezt se fogjuk gyakran csinálni. [nevet]
— Azután mentetek és csináltátok. [nevet] Hogy állítottátok össze a dalok listáját?
Mindenki mondta: „Ezzel a dallal mi van?”és utána meghallgattuk a dalt és bejött: „Igen, ez jó. Legyen ez az egyik!” December óta próbáltunk, de nem a megszokott stúdióban, hanem a város közepén lévő kis próbateremben. Mi szerettük volna azokat az erősítőket használni, amiket a stúdió nyújtott. Jól éreztük magunkat a próbákon és az előadáson is egyaránt.
— Hogyan próbáltatok?
Nos, elég nyugodtak voltunk a tavalyi évhez közeledve és rengeteg időnk volt, de nem csináltunk semmit [nevet], és különben se javasolta senki, de ez elég jó volt. Aztán: Gyerünk, próbálnunk is kéne srácok! [nevet] Végül, mindent megcsináltunk! [nevet] Most is arról beszéltünk, hogy kéne még ilyen próba, hisz jó tapasztalatokkal gazdagodhatunk. Azért remélem, ez az év hamar elrepül. Mindig elfoglaltak vagyunk, és törés nélkül száguldunk (a csúcsra), de most volt időm arra, hogy azt tegyem, amit szeretek, például a motorbiciklimmel foglalkozni. Azt gondoltam, hogy megmutatom a motorbiciklimet egy Costumised Show-ban,, hogy lemodellezzék, és most arra várok, hogy visszakerül hozzám. Nem rég vigyáztam egy okameinkóra (olyasmi, mint az arapapagáj), akit Keiji-nek hívtak. [nevet]
— Határozottan élvezted a szabadidődet, ugye?
Sok dolognak köszönhetően, igen! [nevet] De végül is sok előadást kell, csinálunk, hogy rájöjjünk, nem jó a szabadidőt értelmetlenségre fecsérelni. [nevet] Minden esetre szeretnék keményen dolgozni (a karrieremben) 2010-ben. A minap elmentünk inni és megbeszéltük az elmúlt 5 évet és közben arról beszéltünk, hogy hogyan fogunk nekiállni 2010-nek. Szeretnék 5 év múlva újra így elmenni és újra kibeszélni az éveket. Nagyon élveztem! Megvicceltük egymást, hülyéskedtünk és értelmetlen dolgokról beszéltünk. Ez emlékeztetett arra, hogy milyen a The GazettE. Ezzel az elmémben most sok szempontból ambiciózus vagyok a munkámban és nyitottnak kell lennem az elkövetkezendő fejlődések terén.
