A tagok első benyomása egymásról

Mindenki mesélje el az első benyomását a tőle jobbra ülő emberről! Oké, Aoi-kunnal kezdjük, Mellette Kai-kun ül.

Aoi: Miért pont én kezdem? [nevet] Amikor először találkoztam Kai kunnal…
Ruki: Azt hitted, hogy egy csontváz?
Reita: Kai-kun, miért jöttél zavarba?
Aoi: Mikor először találkoztunk, adtam neki egy CD-t, amin a GazettE dalai voltak. Aztán vágott egy grimaszt és azt mondta: “Ez váratlan volt.”, és olyan volt, mintha ellopta volna.
 Kai: Nem is csináltam azt! [nevet]
Aoi: De igen. Aztán, mikor megkérdeztem, hogy “Kai-kun, ugye csatlakozol hozzánk?” Azt mondta: “Még gondolkozom.”
 Reita: Más zenekarok által is nyomás volt rajta. [nevet]

Szóval az első benyomás nem volt valami jó?


Aoi: Inkább nem igazán volt első benyomás. De Ruki hozta magával, és nem volt semmiféle segítségünk.

[nevet] Szóval, Kai-kun mellett Ruki-kun ül.


Kai: Ruki nagyon kedves volt.
Ruki: Mit csináltam?
Kai: Nem beszélgettünk túl sokat, de adtál nekem egy pénztárca láncot.
Ruki: Ó, értem. Tehát csak azért mert attam neked valamit?

És mi volt Ruki-kun első benyomása Uruha-kunról?


Ruki: Mikor először találkoztunk, ő éppen sminkelt, tehát az arca teljesen fehér volt.
Uruha: Hahaha...
Ruki: De azt gondoltam, ő nagyon szép, de nem voltam benne biztos, mert sok smink volt rajta. Azt hittem, nem normális, de aztán el tudtunk beszélgetni.

Uruha-kun mellett Reita-kun ül.


Aoi: Várj egy percet. Ez az első benyomás nagyon régen volt.
Reita: Igen, abban az időben még semi közünk nem volt a zenekarhoz.
Uruha: Az iskolában történt. Azt gondoltam, olyan, mint egy majom. Kicsi és sötét.
Reita: Nem is.
Uruha: Nagyon mozgékony volt, és az egész testén ki tudta fejezni  dolgokat.

Reita: Mint Okamura (Ninety nine's), ugye?
Uruha: Igen, igen. Mint egy bohóc.

[nevet] Oké. Reita-kun, mi volt az első benyomásod Aoi-kunról?


Reita: Mi egy évvel ez után találkoztunk először.
Ruki: Emlékszem rá.
 Aoi: Nem kell beszélned [nevet]
 Reita: Azt hiszem, egy piros-fehér pulóver volt rajta.

Ruki: Ja, kötött volt és rénszarvas volt rajta.
Aoi: Mert tél volt.
Reita: Aztán, mikor legközelebb találkoztunk, már egy bundában volt.
Ruki: Az egy hosszú kabát volt, ugye?
 Reita: Igen, azt gondoltam: “A francba, ennek az embernek nagyon szép ruhái vannak!” [nevet]

Csodálatos érzés, ugye?


Aoi: Nem, szerintem nem csodálatos…